All Time Low - Time Bomb.

Ti mennyit tennétek meg azért, akit szerettek? Elmennétek érte a végsőkig? Ha a szerelmetek beteg lenne, vagyis a szíve olyan lenne, mint egy időzített bomba, ami miatt nem hagyják élni, így gépekre kötik, ti mit tennétek? Megpróbálnátok meggyógyítani még ha ez szabály ellenes lenne? Nos, én ezt teszem. Ez egy másabb történet, mint gondolhatnátok. Engedjétek meg, hogy elmeséljem. Talán még én magam sem tudtam, hogy mi az, ami ennyire fontos lenne az életembe, amíg be nem következett az egész. Szörnyű.
A nevem Jamie Evans és már a húszas éveim körül járok. A szüleim már sajnos nem élnek, árva vagyok és egy nem túl luxusos házban töltöm időmet, mikor nem dolgozok. Nem is tudom, minek írjam le magam. Valami szerelőhöz hasonló foglalkozást végzek. Mindent megtudok javítani. Igen, tehát eszem is van. Igazából többet is mesélhetnék erről, de a fontosabb dolgok így ezekből a sorokból tevődnek össze.
A lány, Amy Carter. Fiatal, és gyönyörű de ezeket a roppant előnyös tulajdonságait nem használhatja kedve szerint, mivel arra köteleződött, hogy eszméletlenül feküdjön műszerekre, gépekre kötve, kitudja meddig. Ennek egy oka van. Beteg. Súlyos beteg. Nem is tudom mi az a betegség, viszont amit megjegyeztem, hogy a szíve gyengébben működik, mint kellene. Nem képes egész és kerek életet adni a lánynak. Mivel egy szívműtéttel nem is tudják megoldani, ezért egy kis kütyüt raktak be a mellkasába, ami segít a szívének. Ez a kis gépezet hasonlít egy időzített bombához. Eddig jól működött, több éven keresztül, de valamilyen oknál fogva, a bomba része aktiválta magát, és elkezdett visszaszámolni. A lány szerencséjére észrevették, és azzal az ötlettel vették ki, a lányból, hogy meg kell javítani, és újból működő állapotba biztosíthatják neki. Nos, ez szép és jó, de nem volt senki, aki megcsinálja. A szülei hiába dús gazdagok, nem akad egy olyan szerelő se, ki elvállalja az életmentő címkét semmi pénzért. Így eltelt egy kis idő, aztán megmondták a lánynak, hogy a szíve így nem bírja sokáig, de a gépek életben tarthatják egész addig, amíg meg nem javítja valaki rövid időn belül a gépet. Beleegyeztek a szülők. Amy csak hezitálások sora után egyezett bele. A szülők megígérték, hogy úgyis találnak valakit. Próbált nekik hinni, de nem nagyon ment neki. *
Nem bírtam magammal. Fogalmam sincs mi kerített a hatalmába, hogy elkövettem, azt, amit eddig teljesen őrültségnek tartottam. Megszereztem a gépet. Azt, ami életben tartotta eddig Amy Cartert. Mivel sajnos ez lopásnak számít, főleg engedélyek nélkül, ezért számítok pár vendégre a későbbiek folyamán. De addig, amíg van időm, minden tudásomat összeszedve szerelek. Egész nap. Megállás nélkül. Ez tar egészen két napig. Sietek, ahogy csak óvatosságom engedi, hogy elkerüljem a rontás esélyét. Az egész szerkezetet megváltoztatom szinte. Vagyis a bomba részénél. Ekkor jövök rá, hogy miért is épp egy időzített robbanó készüléket raktak egy fiatal tizenéves lány mellkaséba. A bomba része olyan károsodás mentes energiát szabadít fel a lány testében, amit a szív erejét a csúcson tartja. A meghibásodás oka, az, hogy a szíve néha túl kevés részét tudta felhasználni az energiának, amit a kütyü pumpált, ezért neki el kellett volna raktároznia, de ahelyett felhasználta a maga, és annyi energiát összegyűjtött, amit elegendő volt arra, hogy beindítsa a bombát.
Az utolsó simításokat végezve gondolok bele abba, hogy a lány élete a kezemben van. Elmerengésemben egy halk lépés sor zavart meg. Tudom, hogy megjöttek a vendégek, akikre várok, bár nem a legnagyobb örömmel. Pár pillanat alatt berámolok egy szakadt kis táskába, majd gyorsan elhagyom a helyiséget, Kifele három katonához hasonló ruhát viselő vendégemet cselezem ki. A bejárati ajtómat meg könnyebbülten nyitom ki, de ez az érzés hamar elszáll ugyanis hat frissen érkező személy figyeli mozdulataimat, s követve ezeket pisztolyokkal. Nem hagyhatom, hogy elkapjanak, mert tudom, hogy akkor Amy nem kaja meg az új bombáját, és meghal. Így mielőtt rám lőnek, átugorva a lépcső korlátot leugrok a másfél méteres lépcsőről, ami meg se kottyanna annyira, ha nem érezné meg a pár napja épp hogy meggyógyult lábam. De nem törődök vele, ahogy a golyó záporral sem, amit felém zúdítanak. Szerencsémre nem talál el golyó. Futok, mintha az én életem is tét lenne. Ők nem sajnálva energiájukat utánam erednek. Tartják velem a lépést. Mivel jól ismerem a környéket, ezért pár kanyarral letudom őket rázni, hogy néhány másodperces előnyt élvezzek. A kórház a mai nap szinte üres, csak egy - két kósza lélek sétálgat a folyosón. Mielőtt mindennek neki kezdtem volna, megkerestem a lány kórházi szobáját, szerencsére nem vitték át máshova, ezért tudom mit következik. Az emberek hamar megtalálnak. Hallom, ahogy a halk lépteik gyorsan közelednek. Intenek egymásnak. Aztán ketten pisztolyt maguk elé tartva előre ugranak, hogy lássák, mit rejt a szoba.
Csakhogy csalódás érheti őket, ugyanis egy ágyat, mellette gépeket látnak, és ablakokat, amik közül az egyik nyitva van. Pont az, amit a tetőre vezet.
Szegény lány, alig fél perce tér magához máris szaladnia és menekülnie kell, és még csak nem is tudja mi elől. Úgy érzem, hogy nem hagyhatom ott, mert kiszedik belőle azt, amire azt hiszik hogy megöli. Megint gépektől, csövektől függene az élete. Valamiért nem hagyhatom. Egy halóinghez hasonló rongyot aggattak rá. Mellkasánál egy rózsaszín vagy piros folt van, mint vér lenne. Nincs időm vizsgálgatni, mert üldöznek. Félek, hogy a hirtelen jövő hideg levegőtől még betegebb lenne, ezért ráadom fekete dzsekimet.
Lelkünk szakadtából futunk. Tetőről tetőre. Csak sajnos ez nem elég. A tetők elfogynak, az emberek pedig szorosan utolérnek. Fegyvert tartva ránk, nehogy valami próbálkozhassunk. Elvesztem a reményt, nincsenek ötleteim. Nincs kiút. Semmi. A tervem miszerint megmenthetem egy lány életét kurdarcba fullad. Csődöt vall. Nem tudom. Csalódást okozok. A lány szemébe se merek nézni, de abban a pillanatban, Amy elém kinyújtva a kezét, bevéd. Nem akarja, hogy lőjenek, főleg nem rám. Véd. A lány arcán az elszántság és a magabiztosság tükröződik. Semmit kétséget nem látok afelől, hogy tényleg tudja -e, mit csinál. Mert tudja. Suttogása érinti meg fülemet, amit alig értek, de a válaszom egy széles mosoly, mert azt mondta:

- Köszönöm.
Végül mikor a katonák se tudnak sokat kezdeni a helyzettel, leteszik a fegyvert, mert látják azt, ami felnyitja a szemüket. Az időzített gépem. Amit megjavítottam, erős kék fényt bocsájt ki magából, ami átlátszódik azon a vékony anyagon, amit a lány visel. És megértik, hogy semmi rosszat nem akartam a rossz tetteimmel, csak megakartam menteni Amy Carter életét. Amit még jobb, hogy sikerül is. Egy időzített bombával életet mentek. Én Jamie Evans.

*Kimaradt jelenet.